- Nem hiszem el! Hogy lehettetek ennyire felelőtlenek?! - ordibált, s közben oda-vissza járkált az irodában. - Azt hittem világosan megmondtam, hogy ez volt az utolsó dobásotok! Tudjátok, hogy ennek mi a következménye?! Nyilván nem tudjátok, különben nem csináltatok volna ekkora hülyeséget! - mutatta fel az Alakváltót, de a srácok nem mertek odanézni, inkább a földet pásztázta a tekintetük. - Nézzetek ide! - de csak nem néztek. A gondolatával sajnos irányítani tudta az elméket, így akaratlanul is rászegeződött mindenki tekintete a tárgyra. - Ez! EZ lesz az utolsó, amit látni fogtok erről a bolygóról!
Na várjunk csak... így még nem áll össze a kép! Térjünk vissza pár órával ezelőttre:
- Nemár, Will! - kérlelte Avery, miközben Will után koslatott a folyosón.
- Ne nyaggass, Av! Ebbe nem megyek bele!
- De jó móka lesz, ígérem! - Will megállt, így Avery nekiütközött a mellkasának. - Kérlek! Egyedül nem megy...
- Már megmondtam: NEM! - szögezte le, majd hozzátette: - És ehhez a tervhez amúgy is hosszas előkészület kell, nem csak így random odamegyünk és ellopjuk az Alakváltót!
- El akarjátok lopni az Alakváltót? - lépett melléjük Justin. - Ez tök jó, csatlakozhatok? - nevetett, majd összepacsizott Avery-vel.
- Komolyan, srácok néha úgy érzem, hogy én vagyok az EGYETLEN normális a csapatban... - jelentette ki, és tovább indult a folyosón, otthagyva a barátait.
*~*
- Miaz, már megint fokhagymával etettek? - viccelődött Clarissa egy magazint lapozgatva, ahogy Will belépett a szobájába.
- Nem lehetne egyszer, hogy nem fekszel az ágyamon, mikor nem vagyok itt? - kérdezte a srác unottan. - Rondítod a levegőt. - ledobta magát a vendégágyra, s bár tudta, hogy aludni nem tud, mégis lehunyta a szemét.
- Azt szeretnéd, ha a vendégágyon várnálak? - értetlenkedett a lány. - Szerintem nem sok értelme van, hisz úgyis át fogunk térni a tiédre... - állt fel és rácsusszant Will derekára. - az kényelmesebb! - incselkedett, de Will egy apró mozdulattal lelökte magáról.
- Nincs ehhez most kedvem, Claire.
- Chh... mostanában sosincs kedved hozzá! - akadt ki Clarissa. - Ez az Avery elveszi az eszed. - erre a kijelentésre már Will-nek is felcsillant a szeme.
- Av-nek ehhez semmi köze! - ült fel.
- Szóval már becézgeted is? - folytatta a hisztit a lány. - Mióta belépett a csapatunkba, teljesen megváltoztál! - olyan nagy mozdulatokkal gesztikulált, hogy majdnem fejbe csapta Will-t.
- Még mindig nem értelek! Avery-nek egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy nincs kedvem lefeküdni veled! Meguntalak. Ehhez nem kellett más lány! - jelentette ki a vámpír, majd halkan hozzátette: - Elég volt megismernem téged igazából...
- HOGY MIT MONDASZ?! - kiabált Clarissa, s annyira bedühödött, hogy a szél szinte kiverte az ablakokat. - TE MOST SZAKÍTASZ VELEM?!
- Nyugodj le, Claire! Valaki aludni szeretne. - utalt a szélviharra, így a lány kicsit megpróbált lenyugodni, hogy kordában tartsa a dühét. - Azt nem mondtam, hogy szakítani akarok. - rántotta meg a vállát köszönetképpen, majd visszadőlt az ágyra.
- De, most pontosan ezt mondtad!
- Tényleg? - lepődött meg William. - Akkor igen, szakítottam veled.
- William von Haulsen, nem hiszem el, hogy volt több, mint 2000 éved gyakorolni a szakításokat, és te mégis ilyen bunkón intézted! - utolsó szavai kimondása után kiviharzott Will szobájából és olyan erővel csapta be az ajtót, hogy leesett a közös fényképük az asztalról és ripityára tört.
- Hmm... már úgyis ki akartam dobni. - jegyezte meg Will. - Így már legalább csak össze kell szedni. - nem telt bele 2 másodpercbe, s a szoba már csillogott-villogott. - Ahh... hatalmas áldás a vámpírgyorsaság. - kezét a tarkója alá tette és ismét ledőlt az ágyra, hogy kicsit pihenjen.
- De, most pontosan ezt mondtad!
- Tényleg? - lepődött meg William. - Akkor igen, szakítottam veled.
- William von Haulsen, nem hiszem el, hogy volt több, mint 2000 éved gyakorolni a szakításokat, és te mégis ilyen bunkón intézted! - utolsó szavai kimondása után kiviharzott Will szobájából és olyan erővel csapta be az ajtót, hogy leesett a közös fényképük az asztalról és ripityára tört.
- Hmm... már úgyis ki akartam dobni. - jegyezte meg Will. - Így már legalább csak össze kell szedni. - nem telt bele 2 másodpercbe, s a szoba már csillogott-villogott. - Ahh... hatalmas áldás a vámpírgyorsaság. - kezét a tarkója alá tette és ismét ledőlt az ágyra, hogy kicsit pihenjen.
*~*
- Biztos jó ötlet ez? - suttogta Justin az egyik fal mögött rejtőzve.
- Nyugi már Jus! - csitította le Avery. - Nem tudok koncentrálni! - előhúzta varázspálcáját, s intett barátjának, hogy ő is tegyen így. - Háromig számolok, aztán elaltatom az őrt. Te beszaladsz és megnézed, hogy tiszta-e a terem, s ha igen, akkor megyek én is. - tájékoztatta a tervről varázslótársát.
- De miért én bukjak le? - hisztizett Justin.
- Ha lebuksz, én is lebukom, szóval csönd és menj! - utasította Avery, de mielőtt a fiú elindult volna, megjelent Oliver.
- Mit csináltok skacok?
- Az isten szerelmére, Oliver! - "kiabált" Avery. - Tegyél csengőt a nyakadba, ember!
- Hadd pontosítsak: Genetikailag tökéletesre programozott robotzseni vagyok. - húzta mi magát magabiztosan. - Képzeld én tudom használni az agyamnak több, mint 10%-át. - kocogtatta meg Avery kobakját.
- Na ne mondd, Sherlock... mégis velünk barátkozol. Nagy tudomány kell, hogy megérts egy magunkfajtát! - gúnyolódott a boszorkány.
- Igazi boszorkány vagy! - próbálta megsérteni Avery-t, de mivel a lány tényleg boszorkány, így nem vette magára a gúnynevet.
- Zseni, mi? - húzta fel az egyik szemöldökét Justin. - Na jó térjünk vissza a tervhez!
- Oké. Szóval tudod mit kell tenned, igaz? - vette vissza a főnök szerepet Av.
- Igen. Miután elaltattad az őrt, odamegyek és körülnézek, s ha tiszta a terep szólok. - darálta el a jól begyakorolt szöveget. Avery bólintott. - S mit csináljak, ha nem tiszta a terep?
- Erre nem gondoltam... - gondolkozott el a lány és megvakarta az állát.
- Ez nem is kidolgozott terv! - szólt közbe Oliver. - Még csak nem is nevezhető tervnek...
- Muszáj neked mindenbe beleszólnod?! - akadt ki megint a boszi. - Inkább menj el! Amúgy is zavarsz a varázslásban!
- Valóban? - lepődött meg.- Akkor maradok. Amúgy is érdekel, hogy mi fog kisülni ebből az egészből! - Avery megrántotta a vállát, jelezve, hogy baromira nem érdeklik Oliver szavai, de amiket ezután mondott, arra már azért fél füllel odafigyelt, főleg, mert meghallotta AZT a nevet. - Lásd be, Avery, hogy William nélkül semmire sem mentek! Nem fog sikerülni ez az egész. - Nos, igen. Mr. Phelps hajlamos mindent és mindenkit túl komolyan venni. Sosem hallani, hogy valakit a becenevén szólít...
- Köszönjük ezt az őszinte segítőkészséget és, hogy ennyire mellettünk állsz, de Will nélkül is el tudjuk csenni az Alakváltót.
- Chh.. sok sikert! - mondta Oli és már készült elmenni, de a boszorkány ezt nem hagyhatta ennyiben. Nem lehet, hogy nem az övé az utolsó szó!
- Miért nem hiszed, hogy egyedül is képesek vagyunk rá?
- Mert nem vagytok elég okosak. - jelentette ki szempillarebbenés nélkül. - És mielőtt hozzám vágnál valami sértő dolgot, megjegyzem, hogy jelen esetben nem magamra gondolok. Hanem William-re! - várta Avery reakcióját, de mivel a lány nem mozdult és nem is próbálkozott semmivel (látszólag elgondolkodott a dolgokon), ezért zseni barátunk folytatta: - Gondold végig az összes idióta tervedet! - kérte. - CSAK - emelte ki. - azok sikerültek, amikben William is részt vett.
- Ez puszta véletlen! - állta a sarat a lány.
- Tényleg? Komolyan úgy gondolod? - nézett rá kérdő tekintettel. A boszorkány ismét nem válaszolt. - Gondoltam. Ő az egyetlen, akinek van elég fürgesége ahhoz, hogy végrehajtsa a dolgok nehéz részét. És bár rossz kimondani, s érzem, hogy hamarosan visszajön emiatt a reggelim, de a vámpírok az egyetlen olyan lények, akik képesek versenyt futni az idővel!
- Terv lefújva, Justin! - szólt Avery.
- Mi? Miért?! - a szemei kidülledtek, és érződött a hangjában az értetlenség.
- Megkeressük Will-t. - várt, hogy a varázsló elrakja a pálcáját és kövesse, de nem mozdult. - MOST! - Oliver magabiztosan lépkedett mögöttük, mint aki jól végezte dolgát és keresték a vámpírt. - Ott van! - mutatta Av. Igaza volt. A tapasztalt vámpír épp egy lánnyal flörtölt. A füle mögé simította a haját, s gyengéden cirógatta az arcát... már közel voltak ahhoz, hogy megcsókolja az ifjú vámpírlányt, de ekkor... a szemközti falnak csalódott! A lány sietve elfutott, mert megijedt.
- Lucy! - kiabált utána Will, de nem tudott megmozdulni, mert egy erős mágia a falhoz láncolta. Nem is nézett másfele, de rögtön tudta, hogy ki tehette ezt. - AVERY! - ordibált, s annyira bedühödött, hogy már előbújtak a metszőfogai is. - Ha egyszer az életben kiszabadulok innen, esküszöm, hogy pokollá teszem az életedet! - Az imént említett nőszemély Will elé lépett, aki rávillogtatta a fogait és kicsit fújtatott.
- Vissza a karmokkal cicafiú! - ráfújt a pálcája végére, ami szinte lángolt, mert nem kis varázslat kell egy vámpír mozdulatlanná tételéhez. - Jössz nekem eggyel. - váltott komolyra.
- Mégis miért?! Elriasztottad Lucy-t, pedig ő volt eddig az egyetlen csaj, akit még nem kaptam meg! - Avery beállította arcát a jellegzetes pózba (felhúzta egyik szemöldökét). - Jó oké, rajtad kívül. - forgatta a szemét a fiú.
- Ohh ugyanmár! Látszott rajta, hogy nem illetek össze. Komolyan inkább köszönd meg, hogy megmentettelek! - de mielőtt Will válaszolhatott volna, folytatta: - Segítened kell!
- Már megint Arról van szó? Már megmondtam, hogy engem hagyj ki belőle! Joseph megmondta: Ez az utolsó dobásod! Ha még egyszer rajtakapnak a csínytevéseden, repülsz a bolygóról! S én nem fogok segédkezni ebben... - Az ifjú boszorkány egy pillanatra felidézte az imént hallottakat. Will-nek több sem kellett: amint a lány elterelte a gondolatait, már nem koncentrált a védőpajzsra, s megpróbált megszökni, ám a lány reflexei gyorsan kapcsoltak és visszalökte a falhoz, olyan erővel, hogy a csattanás megrepesztette a burkolatot.
- Kijátszottál egy vámpírt... ügyes kislány! - mosolygott kajánul Will, de Avery nem is figyelt rá.
- Na idefigyelj, von Haulsen! - simult hozzá teljes testével és elnémult. Megragadta Will kezét, s a nyakában lüktető érhez pozícionálta. - "Segítesz, különben elmondom Joseph-nek, hogy nem a barátaid az egyetlenek, akik rontottak a bolygón! Nagy hatalom a gondolatolvasás, most már belátom."
- Miből gondolod, hogy hiszek neked? - kérdezte, miután nagy nehezen rászánta magát, hogy ne igyon a lány ínycsiklandozóan hívogató véréből, s elvette a kezét. Se szó, se beszéd Av egy apró puszit nyomott Will szájára, majd felnevetett:
- Nem, azt hittem, ha ezt megteszem, akkor talán többet is kaphatsz... tévedtem! Nem vagy elég jó pasi ahhoz! - 2x megpaskolta a fiú mellkasát, majd intett a többieknek, hogy kövessék. A bűbáj elvesztette az erejét, így a vámpír lezúgott a földre.
- Tényleg úgy gondolod, hogy ezzel csőbe húztad? - érdeklődött Clarissa.
- Már túljártam egy vérfarkas, egy manó, egy hipogriff, egy varázsló - mutatott titokban Justin-ra. - és egyszer még Oliver eszén is...
- Nem lehet! - tiltakozott Claire.
- Pedig de! Szóval tuti biztos, hogy a vérszívó is felkerül a listámra. - már vagy 5 perce vártak, hogy Will megjelenjen, de sosem sem látták.
- Megmondtam, hogy nem fog eljönni! - okoskodott Oliver.
- De elfog! - hitegette Av. - Csak várjunk még! - de még mindig nem jött. Pár perc után viszont Justin hangját vélték felfedezni, aki eddig szótlanul meredt a semmibe.
- Másnak is feltűnt, hogy olyan, mintha tükörbe néznék? - mutatott a mellette lévő fiúra, aki tökéletes hasonmása volt a varázslónak. Egy pillanatig lesokkolva bámulták a hasonmást, majd a klón megmozdult. Kezében egy hosszúkás fém tárgyat szorongatott, amit aztán lehúzott maga előtt, mintha egy kis bankkártyát húzott volna le a képzeletbeli automatán, s megjelent Ő. Szeme sarka már könnyezett a nevetéstől.
- Nem hiszem, hogy nem tűnt fel, hogy Justinból 2 van! - már szinte fuldoklott, és legyeznie kellett magát. A többiek még mindig dermedten álltak, de már nem a klón miatt, hanem, mert Will kezében a kis fém tárgy az Alakváltó volt!
- Az ott...? De hogy? És miért? És hogy? - dadogott Avery, de még mielőtt Will válaszolhatott volna, Avery-ben túltengtek a hormonok és rátapadt a vámpír ajkaira. Clarissa ezen olyannyira kiakadt, hogy a falakból vastag gyökerek téptek ki, s megragadták Avery-t.
- Claire elég! - szólt rá Will, de még mielőtt bármit is csinált volna az indák szertefoszlottak.
- Mi történt? - kérdezte Clarissa, aki a kezeit bámulta, hogy az ereje faképnél hagyta.
- Menjen dühkontroll vizsgálatra Miss McCall. - mondta Mr. Joseph Gordon, a bolygó kormányzója, aki felfigyelt az 'Inda-varázslat'ra. Szótlanul és leginkább rettegve néztek szembe a következményekkel a gyerekek, amikor a férfi kivette Will kezéből az Alakváltót. - Nyomás az irodámba! - mosolygott kedvesen.
*~*
- Nem hiszem el! Hogy lehettetek ennyire felelőtlenek?! - ordibált, s közben oda-vissza járkált az irodában. - Azt hittem világosan megmondtam, hogy ez volt az utolsó dobásotok! Tudjátok, hogy ennek mi a következménye?! Nyilván nem tudjátok, különben nem csináltatok volna ekkora hülyeséget! - mutatta fel az Alakváltót, de a srácok nem mertek odanézni, inkább a földet pásztázta a tekintetük. - Nézzetek ide! - de csak nem néztek. A gondolatával sajnos irányítani tudta az elméket, így akaratlanul is rászegeződött mindenki tekintete a tárgyra. - Ez! EZ lesz az utolsó, amit látni fogtok erről a bolygóról! Nyomás pakolni! - itt visszaváltott rendes hangra. - Elmentek.
- Tessék?! - lepődött meg Oliver. - De mégis hova?
- A Földre.
- Már megbocsásson Mr. Gordon, de én egy genetikailag tökéletesre prog... - kezdett bele, de Clarissa félbeszakította:
- Ajjj maradj már! Tudjuk, hogy egy robot vagy! - majd Joseph-hez fordult: - Kérem Mr. Gordon! Tudja, hogy dühkontroll problémáim vannak! Nem állnám meg a helyem a Földön!
- Bizonyára sikerül kordában tartania az erejét Miss McCall, ugyanis holnaptól mindannyiuknak iskolába kell járnia és úgy viselkedniük, mint az átlag embereknek.
- Átlag miknek? - szeppent meg Justin.
- Jólvan, de ne csodálkozzon, ha holnaputántól már nem lesz hová járnunk, mert véletlenül felgyújtom az egészet! - tájékoztatta Claire.
- Nos, ha ez mégis megtörténne, biztosítsa, hogy másnapra már ismét fel legyen húzva az épület. - nézett kedvesen a kormányzó.
- Zsír, új csajok! - örvendezett Will, majd találkozott a tekintete Mr. Gordonnal, és nyomban elhallgatott.
- De én nem akarok odamenni! - hisztizett Justin.
- Ezt ne velem vitassa meg Mr. Withlock! Köszönje a kedves hallgatagnak. - nézett Avery-re, aki meg sem tudott szólalni.
- De mégis hol fogunk aludni? - érdeklődött Oliver.
- Nem mindegy? - nézett furcsán rá Will.
- Nézd, William, megértem, hogy te nem alszol, de tudod én egy genetikailag töké...
- MARADJ MÁR! - csitította el mindenki. Clarissa magára vállalta a hős szerepet, így kilépett a helyéről.
- Mondja csak Joseph... mármint Mr. Gordon... nem lehetne esetleg enyhíteni a büntetést? - kezei a kis köpcös mellkasára tapadtak és kínzóan lassan lefelé kezdte húzni.
- Ez igazán csábító ajánlat... - nézett kajánul a lányra és közel hajolt hozzá. - ... lenne, ha újra 20 éves lennék! - kedvesen mosolygott, majd ismét rákezdett a kiabálásra és akaratlanul is kicsit leköpte a lányt. - szóval most NYOMÁS PAKOLNI!
- Kész! - intett Will és már ott is volt a kezében a bőröndje, tele a cuccaival és át is öltözött. - Csini csajok, vigyázzatok, jön William von Haulsen! - dúdolgatott.
- Ezt nekem is megcsinálhatnád. - nézett rá Avery.
- Az éneklést?
- Nem, a pakolást!
- Mit kapok érte? - alkudozott a vámpír.
- Nem löklek ki a repülőből. - mondta a lány, s ezzel meg is fogta. Fél másodperc múlva Will ismét megjelent egy rózsaszín bőrönddel a kezében.
- Persze a kis barátnődnek mindent, igaz? - nyávogott Clarissa, s a fák megint hangosan verdesni kezdték az ablakokat, de Joseph szépen nyugodtan leintette az egész akciót. A kompromisszum kedvéért a bőröndöket egy csettintéssel visszaszolgáltatta a szobákba, és mindent visszahelyezett az eredeti helyére.
- Ugye tudja, hogy 2 másodperc alatt megint összeszedhetek mindent? - kérdezte a vámpír.
- Ugye tudod, hogy akkor elveszem az erőd? - nézett vele farkasszemet Joseph.
- Francba... - szitkozódott William, s a kormányzó kiküldte őket az irodából, hogy összeszedhessék a dolgaikat.
- 10 perc múlva indultok! - kiáltott utánuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése